A Bibliában számos utalás van a sóra. Ezek közül vegyünk most egyet.
-Az Újszövetségben, Máté evangéliumában (15:03) Jézus azt mondja a tanítványainak: Ti vaygtok a Föld sója. Ennek értelmezése többféle is lehet.
Eredendően romlandó anyagból való emberek vagyunk teljes lényünkben, a külső és belső lényünkben egyaránt.
Belső lényünkben viszont sóvá lehetünk bizonyos feltételek mellett. Ha befogadjuk magunkba az isteni sót, azaz Jézus Krisztust, aki a bennünk lakozó Lelke által átalakítja belső lényünket a maga hasonlatosságára.
Jézus azért mondta ezt a tanítványainak, hogy emlékeztesse őket, hogy nem érdemes túl sok figyelmet fordítani a fizikai testükre, inkább a spirituális lényegükre kellene irányítaniuk a figyelmüket. Érdekesség, hogy emberből halála után nem marad más, mint “egy marák só”.
A sót már régóta használják a rituálékban a tisztításhoz, a mágikus védelemhez és za áldáshoz. A sónak nagyon fontos szerepe volt a negatív energiák vagy a gonosz szellemek elűzésében.
Németországban mindig sót szórtak a sarokba a friss házasok, hogy a házból a rossz szellemek eltánjenek és a pár boldogsága hosszú ideig tartson. A zsidó hagyományban pedig szintén visszaköszön a só és a fizikai test kapcsolata: az Ószövetségben Lót felesége sóbálvánnyá vált. Erre való emlékezésként szoktak Shabbatkor sóba mártott kenyeret is fogyasztani a zsidó családok.
A sumo birkózóknál a mérkőzés előtt sót szórnak az arénába, hogy megtisztítsák és megszenteljék a területet.