Az Epsom só egy közös elnevezése a magnézium-szulfátnak és a magnézium-szulfát-heptahidrátnak. A SaltWorks szerint az Epsom sóra először az angliai Epsom városában bukkantak rá a korai 1800-as években, innen tehát az elnevezés. Valószínűleg az Epsom sót azért nevezték sónak, mert kristályos szerkezete nagyon hasonlít a konyhasóra, de valójában egy tiszta ásványi vegyületről van szó. Az Epsom sót fel lehet használni otthonunkban fürdősóként, a gyógyászatban hashajtóként és étrendkiegészítőként alkalmazzák, illetve a kertészetben mint növényi táplálék hasznosítják. Az Epsom sót belsőlegcsak orvosi utasításra szabad szedni.
Szulfátok
A szulfátok ásványi sók. A magnézium szulfátokhoz kötődik, így jön létre az Epsom só. Az Epsom só így lesz egy áttetsző fehér, színtelen vagy szürke vegyület, attól függően, hogy a magnézium milyen típusú és mennyiségű szennyeződéssel, más vegyületekekkel alkot kötéseket. Az Epsom só általában a sziklák és barlangok száraz területeiben, mélyedéseiben található meg. Az Epsom só ezenfelül megtalálható a réz és szénbányákban, a kiszáradt sós tavak vagy patakok területén. A szulfátoknak fontos szerepük van a szervezetben bizonyos szövetek és fehérjék működéséhez, illetve azért, hogy ösztönözzék a hasnyálmirigy eméstőenzimjeinek működését. Az Epsom só tehát lényegében magnézium-szulfát, amit fel lehet használni borogatásként, lábfürdőként, sófürdőben, illetve radírozásra is.