Az asztali só és a tengeri só 1.

Nagyon sokféle sófajtával találkozhatunk most már a boltok polcain, de ezek alapvetőn négy különféle kategóriába sorolhatóak: asztali só, tengeri só, kóser só és Himalája kristálysó. Az első három fajta 97,5%-ban tartalmaz nátrium-kloridot, míg a Himalája kristálysóban sokkal több az ásványi anyagok mennyisége. Az első háromban vannak vegyi anyagok és csomósodásgátlók is, ezek miatt lesznek azok kevésbé egészségesek.
A tengeri só általában drágább, mert máshogyan dolgozzák fel, mint a hagyományos asztali sót. Ezek ráadásul nem olyan erősen feldolgozottak, így megtartják azokat a nyomelemeket, melyek egyébként egy finomítási eljárás során eltávoznának. A tengeri só lehet durva vagy finoman szemcsés. Fehér, rózsaszín, fekete vagy szürke színekben jelenhet meg, attól függően, hogy honnan származik és, hogy milyen egyéb ásványi anyagokat tartalmaz.
Vannak persze rózsaszín sók is, például a Himalája só, amelyek a kalciumtól, magnéziumtól, káliumtól, réztől és vastól lesznek vöröses árnyalatúak. A Hawaii alea só a vas-oxid, illetve más vulkáni anyagok miatt lesz vöröses színű.
A fekete só gyakran inkább sötét rózsaszínes-szürkés színű. Ez egy indiai fajta, ami kénes vegyületeket tartalmaz, vasat, illetve más nyomelemeket és egy erős, kénsavas íz jellemzi.
A szürke tengeri só finomítatlan és általában Franciaország partjainál lehet vele találkozni. Kissé füstös íze van.
Nagyon sokféle tengeri só létezik tehát, amelyeknek megjelenése és íze is igen eltérő lehet. Különböző színekben és textúrákban van jelen és emiatt igen sokféle ízesítésre alkalmasak.